A "magyar Merán"-tól a "magyar Nauheim"-ig - a balatonfüredi szívgyógyászat megszületése PDF Nyomtatás E-mail
Írta: liki   
2013. augusztus 19. hétfő, 22:12

A „magyar Merán”-tól a „magyar Nauheim”-ig – a füredi szívgyógyászat megszületése

 

A 19. század derekán a „slágerbetegség” a tüdőbaj, a tuberkolózis. A füredi gyógyfürdő számára emiatt lett a követendő példa a savó- és szőlőkúrát is kínáló dél-tiroli Meran (ma Merano Olaszországban), amely klimatikus gyógyhelyként hirdette magát. Az Orzovenszky Ká­roly által bevezetett betegstatisztikák szerint a füredi gyógyfürdőn keringési betegségekben, köztük szívbántalomban szenvedők is jelentkeztek. Magyar nyelvű iratban először 1854-ben találkozni szívbetegekkel: három eset szervi szívbajról szólt a hivatalos évi jelentés. 1856-ban Orzovensz­ky 334 betege közül 61 szenvedett légzőszervi és vérkeringési bántalomban, közöttük 55 tüdőbeteg és hat szívhibában szenvedő volt. Nem küldte el a szívbetegeket, iszapdörzsöléssel, hideg leöntésekkel, savókúrával kezelte őket. Azt tapasztalta, hogy a kezelések következtében ideiglenesen enyhültek a szívbántalmak, de elismerte, hogy „Balaton-tenge­ri fürdőnkben úgy, mint ásványforrásainkban és bizonyára üdvös savógyógymódunkban, valamint a levegőben sem látunk átalá­nos gyógyszert (panaceát)”.

Két felfedezés kellett ahhoz, hogy a gyógyfürdőkben kezelni tudják a szívbetegeket. A hagyományosan melegített szénsavas víz elveszítette az erejét, amelyet hideg víz hozzáadásával próbáltak pótolni. Ezen változtattak az 1860-as években a csehországi Franzensbad­ban, ahol a gyógyvíz melegítése kettős falú ún. Schwarz-féle fémkádakba vezetett gőzzel történt, így valódi szénsavas fürdőket tudtak készíteni. (A találmánynak nincs köze a kapuvári kórházban alkalmazott Schwartz-féle kádakhoz!) Füred gyorsan követte Franzensbadot. A Ringhoffer testvérek cégénél Prágában megrendelt két kádért és tartozékaikért 1867 júliusában Écsy fürdőigazgató hatalmas összeget fizetett. A franzensbadi és a füredi orvosok hasonlóan vélekedtek az új módszer előnyeiről: „Ezen szénsavas gáz-fürdők hatásukat eszközlik a bőr idegei s a légzőszervek működése által oly módon, hogy a bőrrel közvetlen érintkezésbe jövő gáz abban melegség érzetét idézi elő, egyúttal a bőredények vérdússága s erős izzadás lépvén fel.”

Két évtized múlva a Schwarz-féle kádakat és a szénsavas fürdőket szívbetegek kezelésére is használták. A korábban csak só­le­párlásáról ismert, az 1834-es gyógyfürdő alapítástól sebesen fejlődő Nauheimben a balneoterápia új fejezete kezdődött. Az artézi fúrásokkal felszínre hozott, szénsavban gazdag sósvízre ala­pozva Beneke doktor 1859-től saját magán és két kísérleti személyen kezdte vizsgálni a szénsavas fürdők hatását – reumabetegségnél. Később a nauheimi orvosok a szénsavas fürdőket me­chano­te­rá­piával ötvözve olyan sikerrel alkalmazták szívbetegeknél, hogy Nau­heim neve a 20. század elejére „egy the­rapiai fogalom lett, egy módszer, mely szerint a szív­betegeket kezelni kell” – írta 1905-ben Sü­megi József, a füredi gyógyfürdő magánorvosa.

Magyarországon Tauszk Ferenc kezdeményezte a szénsavas fürdők szívbetegek kezelésére való alkalmazását. „Kevés ilyen fejezete van therápiánknak, mely rövid idő alatt olyan lényeges változáson ment volna keresztül. Még rövid idő előtt szívbetegeknél a fürdők alkalmazása feltétlenül tiltva volt és ma széltiben használják a hideg, meleg fürdőket egyaránt, mint a szívbetegek egyik számottevő gyógy­factorát. Egyes fürdőhelyek, hol nem tagadható, szakértelemmel a me­chanotherapia mellett a fürdők alkalmazása képezi a gyógyeszközök legfontosabbikát, valódi zarándoklás czélpontját képezik” – mondta el A szívbetegek balneothe­ra­piája címmel az 1898. évi balneológiai kongresszuson tartott előadásában. A szénsavas fürdőkön kívül a klimatikus gyógyté­nyezők, gimnasztika, masszázs, sport al­kalmazását vizsgálta főleg a német és angol tapasztalatok alapján.

Mangold Henrik már 1894-ben Fehér Ipoly főapáthoz intézett Balaton-Füred gyógyhelyi viszonyainak javítása című em­lékiratában azt javasolta, hogy Balatonfüred ne üdülő-, hanem gyógyhely legyen, s a klimatikus gyógytényezők kihasználásával vezessék be az elő- és utószezont, fogadjanak szív-, tüdő- és rehabilitációra szoruló betegeket.

Balatonfüred 1902-ben kapcsolódott be a szívbetegek szénsavas für­dőkkel való gyógyításába, ami Sümegi József (1861–1945) szívspecialista érdeme volt. A Budapesti Or­vosi Körben 1905. február 13-án Szívbetegek keze­lése szénsavas fürdőkkel és néhány szó a gyógyhelyek indi­catiójáról című előadásában leszögezte, hogy „kevés oly gyógyhely van, mely annyi indicatiónak tudjon megfelelni, mint Balatonfüred”. Szívbetegek kezeléséről beszélt, kerülte a gyógyítás szó használatát, mert nem akarta azt az illúziót kelteni, „mintha a teljes restitutio len­ne elérhető, csak kiegyenlíteni lehet a szívbajokat. Helyreállítani a le­hető nor­malis viszonyokat úgy, hogy a beteg legnagyobb munkaképességét az adott viszonyokhoz képest visszanyerje.” A rehabilitációt fogal­mazta meg, amelynek a sikerét kezdetben a gyógy­szerelés, a nyu­galom, a diéta, később a balatoni vízből és savanyú­vízből készített fürdők, a me­chano­te­rápia és a napfürdők eredményezhetik.

1903-tól 1912-ig a a füredi gyógyfürdőben leadott szénsavas fürdők száma 600-ról 12 ezerre emelkedett. A magyar orvosok és természet­vizsgálók 1912. évi vándorgyűlésén Balatonfüred forrásai, természetes szén­savas für­dői és azok hatása címmel tartott előadásában Sümegi levonta a végső következtetést: „Minden gyógy­helyre reá nyomódik egy bizonyos jelleg, aszerint, amilyen betegek keresik azt fel nagyobb számban; így Ba­la­ton­füred most elvitázhatatlanul egy egész speciális jellegű szívgyógyhely, te­kint­ve azon jelentékeny nagyszámú szív- és érelmeszesedésben szenvedőket, kik azt évente min­dig nagyobb számban felkeresik.”

Sümegi József eredményein kívül Mészöly Gyula A magyar Nauheim című emlékirata és Kétly Károly, Orzovenszky Károly, Mangold Henrik szakvéleményei segítették Hajdú Tibor főapátot abban a döntésében, amely a szívbetegek kezelését szolgáló Tibor-fürdő felépítéséhez és a füredi gyógyhely teljes megújulásához vezetett. A gyógyító munka számára új táv­latok nyíltak a Balaton-parti fürdőhelyen, Fü­red lett a „magyar Nau­heim”.

Módosítás dátuma: 2013. augusztus 22. csütörtök, 20:43