Lichtneckert András szakmai önéletrajza

1951. március 3-án születtem Tapolcán. Gyermekkoromat Badacsonytomajon töltöttem, majd a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem 1969-ben. A katonai szolgálatot követően a KLTE-n 1976-ban tanári, az ELTE-n 1982-ben levéltárosi diplomát kaptam. 1977-től 2011-ig levéltárosként dolgoztam. 2008-ban PhD fokozatot szereztem a debreceni egyetemen. Az MTA köztestületi tagja vagyok.

Nem készültem történésznek. Sokat nyertem azzal, hogy a levéltárba kerülésem után elismertem, hogy analfabéta lettem, mindent elölről kell kezdeni. Pályafutásom során mindig hű maradtam a Balaton-felvidékhez. Kezdetben bor­­vidék-, hegyközség-, szőlőhegy- és településtörténetekkel foglalkoztam, az utób­bi években publikációimnak köre kibővült a balatoni fürdőkultúra és a Balaton-fel­vi­dék társada­lom- és művelődéstörténetéről szóló írásokkal és forráskiadvá­nyokkal. Eddig 31 kötet szerzője, szerkesztője, kiadója voltam és 65 tanulmányt írtam, amelyek a Füredi Histórián kívül az országos szaklapokban (Aetas, Esély, Rubicon, Honismeret, Agrártörténeti Szemle, Levéltári Szemle, Comitatus) jelentek meg.

Első önálló publikációm A balatonfüred–csopaki borvidék története c. monog­ráfia (1990) volt, amely kiemelkedő értékelést kapott mind az agrártörténészektől, mind a szőlész-borászoktól. Sokat segített ebben az, hogy nagyapám herceg Esterházy Pál vincellére volt Badacsonyban és a családomban a szőlő- és borkultúrát művelő és tisztelő emberek vannak. Az új kiadás (2010) bemutatásakor dr. Csoma Zsigmond egyetemi kötelező olvasmányként értékelte a művet.

1995–2000 között szerzője, szerkesztője és szervezője voltam 5 településtörténeti monográfiának, amelyek Balaton-felvidéki városok (Balatonfüred, Balatonalmádi, Ber­hida) és községek (Alsóörs, Csopak) történetét tárgyalták. A kötetek megírásába a helytörténé­szeken kívül régészeket, néprajzosokat és természettudósokat is bevontam.

A Veszprém Megyei Levéltár kiadványsorozatában 7 kötet szerzője és szer­kesztője voltam. Nagy szakmai kihívást jelentettek a Mária Terézia korabeli úrbéri kilenc kérdőpontokat (2007) és az urbáriumokat, úrbéri és telepítési szerződéseket tartal­mazó magyar, latin, német nyelvű forráskiadványok (2009), amelyek húszévi kutatómunka után születtek meg. 2009-ben a levéltári kiadványsorozatban való publikálást lemondtam.

2006–2008-ban két szőlőhegytörténetet írtam (Balatonfüred, Balatonarács), amelyek közül az utóbbi PhD-értekezésem. Orosz István akadémikus opponensi véleményében az értekezést a francia mikrotörténetírás kiemelkedő hazai példájaként értékelte. Balatonfüred város történetéről öt mo­nog­rafikus kötetet írtam: a borvidék (1990), az ófalu-óváros (1999), a füredi és az arácsi szőlő­hegy és szőlőhegyi önkormányzat története (2006, 2008) után a gyógyfürdő történetével befejeztem sorozatomat, amely Balatonfüred köztörténeti monográfiáját adja öt kötetben.

2000-től a Balatonfüred Városért Közalapítvány kiadásában hét könyvem jelent meg, köztük a gyógyfürdő ritkaságszámba menő levéltári forrásai.

Szűkebb hazámnak, a Balaton-felvidéknek nincs saját kiadója, ezért 2006-tól a Balaton-felvidék művelő­déstörténeti értékeit (szőlő-, bor-, fürdőkultúra stb.) gyűjtő LA Könyvtár kiadója lettem. A 13. kötetnél tartó sorozatban megjelennek a 19. századi Balaton-felvidéki szőlész és balneológus értelmiség ma már nehezen elérhető művei. Eddig Oláh János, Fábián József, Mórocza Dániel, Jalsovics Aladár, Man­gold Henrik országismereti, szőlészeti, bo­rászati, gazdászati, balneológiai munkáit sikerült kiadni. A borászok titkai – titkok gazdái c. forrás- és szemelvénygyűjteményem az első, sikeresnek mondható kísérlet volt arra, hogy a levéltári forrásokat eljuttassam olyan foglalkozási csoportokhoz, amelyekben nemzedékről nemzedékre öröklődött a munkakultúra tisztelete. Az alsóörsi török ház elnevezésének történeti magyarázatát adó és a török bíróságról szóló kisnyomtatványommal az idegenforgalomban próbálkoztam meg a színvonalas tájékoztatással.

Mivel Veszprémben senki sem vállalta egy színvonalas várostörténeti sorozat kiadását, 2008-tól a kiadója lettem a Monográfiák és forráskiadványok Veszprém történetéből című könyv­sorozatnak, amelynek 2011-ben jelent meg a 4. kötete. Lektorként segítettem „a tudományosság és kultúra bölcsője – Veszprém város története a kezdetektől napjainkig” c. nagysikerű általános iskolai segédkönyv elkészítését, amelynek szerzője Bőszéné Szatmári-Nagy Anikó volt (2008).

A balatonfüredi gyógyfürdő történetét 1999 óta kutatom, amikor levéltári forrásokkal sikerült bizonyítanom, hogy a gyógyfürdőt 1702-ben alapította egy székesfehérvári seborvos, így jóval régebbi annál, mint ahogyan eddig gondoltuk. Ez eldön­tötte, hogy következő éveket a fürdő kutatásának szen­telem. Hamarosan a szívgyó­gyászat 19. századi dokumentumaira bukkantam. Tanul­mányban bizonyítottam, hogy a reformkorban a füredi gyógyfürdő nemcsak az elit, ha­nem a plebs fürdőhelye is volt. Sikerült tisztázni a balatoni fürdőkultúra korai történetét, a közeljövőben nagyberuházásként újra felépülő 1889-es hidegfürdőt megelőző hét balatoni hidegfürdő történetét 1783-tól.

Az Angolkert alapítását 1790-ig sikerült vissza­vezetnem; a dolgozat a Kiserdő fel­újítására beadott önkormányzati pályázat részét képezte. Mivel az Angolkert adott helyet a színháznak, a kutatásokat folytatva rábukkantam a Játékszín építésének sokáig el­veszettnek hitt irataira, amelyeket feldolgozva két ta­nulmányban tisztáztam a füredi színházak, a Játékszín és az Aréna épí­téstörténetét. A kutatások eredményei és a források az NKA Építészeti Kollé­giuma által 2010-ben a nyomdaköltségre adott 200 e Ft-os támogatással önálló kötetben jelennek meg. A Széchenyi évfordulóra megbízást kaptam szerzőtársammal, dr. Ács Annával együtt egy kötet elkészítésére, amely a Széchényi-Széchenyi családnak a balatonfüredi kapcsolatait, a balatoni gőzhajózás kezdetének történetét és a Széchényi-kultuszt dolgozza fel.

A gyógy­fürdő nem­zetközi kap­csolatait kutatva jutottam el Pyrmont, Marien­bad és Selters im Taunus településekig. A seltersi önkormányzat támogatásával két­nyelvű kötetet adtam ki a közös múlt em­lékére. A kiadványt a nassaui sajtó is méltatta, amelyet átvett a központi német online sajtó is.

A Balatonfüredi Helytörténeti Egyesület tagjaként rendszeresen publikálok Balatonfüreden, eddig a Füredi História 14 tanulmányomat és a Balatonfüredi Napló 12 írásomat közölte.

Kiadói tevékenységemhez mindig találok tá­mogatókat. Az NKA négy kollégiu­mától (levéltári, könyvkiadási, építészeti, ismeretterjesztés) is kaptam támogatást. Mivel kis településen nőttem fel, ahol az egyetlen olvasási lehetőséget a községi könyvtár adta, a megyetörténethez kapcsolódó kiadványaimból (eddig 8 kötet esetében) rendszeresen 100-150 tiszteletpéldányt juttatok el a megyei könyvtáron keresztül a megyebeli községi könyvtáraknak.

Veszprém, 2014. szeptember 29.