Lichtneckert András honlapja
Lichtneckert András: A Kisfaludy gőzhajó (1846-1869) méretei és anyaga PDF Nyomtatás E-mail
Írta: liki   
2014. január 21. kedd, 06:03

Hiteles forrás a Kisfaludy gőzhajó (1846–1869) méreteiről és anyagáról

 

Szakmai ismereteket megkövetelő kérdésekben a történésznek konzultálnia kell a szakemberekkel. Ha a történész ismeretei és a levéltári dokumentumok átesnek a szaktudás szűrőjén, akkor lehetséges olyan kérdések tisztázása, mint a Kisfaludy gőzhajó eredeti méretei és anyaga. Ilyen szakmai beszélgetés zajlott le a közelmúltban a Köztársaság úton egy dolgozószobában Péter Pál hajótervező mérnöknek, Angyal Imrének, a Magyar Államkincstár nyug. osztályvezetőjének, egyben a hajógyári fémöntöde egykori vezetőjének és e sorok írójának a részvételével. A beszélgetés eredményei olvashatók az itt következő írásban.

A Kisfaludy gőzhajó méretei

Az 1846-ban vízre bocsátott Kisfaludy gőzhajó méreteiről és anyagáról egyetlen hiteles forrás maradt fenn Széchenyi Istvánnak, a Balaton Gőzhajózási Társaság elnökének az iratai között. Széchenyi magyarázatot kért az Óbudai Hajógyár igazgatójától arra, hogy miért került a vártnál többe a Kisfaludy megépítése. A választ a holland származású John A. Masjon kapitány 1847. április 20-án kelt 13 oldal terjedelmű, német nyelvű levelében adta meg, amelyhez csatolta S. Precious hajóépítő mester egy oldal terjedelmű, angol nyelvű jelentését.

A Kisfaludyt tágasabbra, erősebbre, a balatoni viharok miatt biztonságosabbra tervezték, mint az árak tekintetében összehasonlításul használt Pan­nonia nevű folyami gőzöst. „Dem zu Folge ist Kisfaludy lang 165 Fuß, breit 16 Fuß, hoch 9’.” – „Ennek következtében a Kisfaludy 165 láb hosszú, 16 láb széles, 9 láb magas” – olvasható a Masjon levél második oldalán.

Angol lábban – 30,48 cm – számolva, az első Kisfaludy gőzös 50,29 m hosszú, 4,88 m széles és 2,74 m magas volt. A hosszméret valószínűleg a hajótestre vonatkozik, a szélességi méret pedig a főbordán mért vízvonal-szélességre. A hajó teljes szélessége – a két oldalkerékkel együtt – legfeljebb 11 m lehetett.

A meglepőnek látszó méretek – amelyek alapján a mai biztonsági előírásoknak megfelelő hajót Péter Pál tervező mérnök szerint már nem lehetne megépíteni –, az 1840-es évek óbudai hajóépítésének történetében nemhogy szokatlanok, hanem éppen ellenkezőleg, szokványosak vol­tak. Az Óbudai Hajógyárban az 1840-es években épített oldalkerekes gőzhajók (függélyek közöti) hossza többnyire 46 és 61 m között szóródott.

A Kisfaludy gőzhajóról publikáló szerzők a hajó méreteit illetően két hibát követtek el. 1. A Széchenyi iratokat kutató szerzők is figyelmen kívül hagyták a terjedelmes, technikai, pénzügyi részleteket tartalmazó Masjon levelet. 2. Azt feltételezték – tévesen, hogy az 1869-ben megépített második hajótest méretei megegyeztek az elsőével.

 

A hajótest anyaga

A fent közölt adatok részben megjelentek 2011-ben „A Széchényi-Széchenyi család és Balatonfüred” című könyvben, a hajótest anyagáról azonban nem sikerült újat mondani az 1890-es évektől megjelent hajózástörténeti szakirodalomhoz képest, amelyben a Kisfaludyról kizárólag, mint fatestű gőzhajóról írtak. Ennek megcáfolására az egyetlen hiteles forrás a Precious jelentés, amelyben az Óbudai Hajógyár angol hajóépítő mestere az anyagfelhasználáson és a bordasűrűségen keresztül mutatta be azt, hogy miért került többe a Kisfaludy tavi hajó a folyami hajóknál.

„Kisfaludi on the Platten Lake. Weight of iron 19 tons, 19 centners, 2 quarters. (…) Cubical contents of wood materials 981 feet.”

Az angol mértékegységeket metrikus mértékekre átszámolva, a Kisfaludy megépítéséhez 20,62 tonna vasat és 27,77 m³ faanyagot használtak fel. Ilyen mennyiségű vasra – az egyik árajánlatban megadott anyagvastagságok ismeretében – csak egy vas hajótest megépítésénél lehetett szükség, ennek következtében téves a szakirodalomban az 1890-es évek óta használt megállapítás, miszerint a Kisfaludy fatestű hajó lett volna. A hajótest vasból, a fedélzet és felépítmény fából készült. A hajóábrázolásokból is levonhatók fontos következtetések, pl. Angyal Imre szerint a Kisfaludy kerek ablakai vas hajótestre utalnak.

Precious jelentésének utolsó bekezdésében közölte még, hogy a hajó bordáinak távolsága általában nem több 12 hüvelyknél (inch), azaz egy lábnál (30,48 cm) és a hajó alant dupla bordázatú és tőkesúllyal van ellátva.

Az Óbudai Hajógyár árajánlata, a hajó tervrajzai, az építési költségekről részletes kimutatás nem maradt fenn. Fennmaradt viszont a svájci Escher & Wyss cég árajánlata, amelyben a hajó megépítésénél 1/4, 3/16, 1/8 hüvelyk – azaz 6,35, 4,76, 3,18 mm – vastagságú vaslemezekkel számoltak. Az akkoriban épített vas hajótestek tartósságára fontos adat, hogy egy jól megépített vas hajótest – a linzi hajógyár becslése szerint – megfelelő konzerválás mellett 20–25 évet bírt ki javítás nélkül. Az 1846-ban megépített Kisfaludy 23 évig bírta, 1869-ben kapott új hajótestet. Ebből következik, hogy téves a szakirodalomban olvasható – spekulatív kiindulópontú – következtetés, miszerint a Kisfaludy azért kapott új, vas hajótestet, mert a fa hajótest elavult, elkorhadt.

Az Óbudai Hajógyárban 1844–45-ben megépített Széchenyi nevű hajó tervrajza fennmaradt. Ennek a hajónak a hosszúsága és a magassága megegyezett a Kisfaludyéval, de annál szélesebb volt. Mivel sorozatban készültek közel azonos méretű hajók az Óbudai Hajógyárban, a tervrajz alapján elképzelhetjük a Kisfaludyt felül- és oldalnézetben. Mivel a lemezek vastagságára, a bordasűrűségre is vannak adatok, ezért a valóságostól kis eltéréssel a hajó akár meg is tervezhető, makettje elkészíthető. Annyi bizonyos, hogy a Magyar Hajózásért Egyesület gondozásában lévő hajókatalógusban az 1846-ban épült Kisfaludy adatait helyesbíteni kell, a katalógusban jelenleg feltüntetett adatokat pedig az 1869-ben átépített gőzhajó adataiként kell szerepeltetni.

A témáról részletesebb tanulmány készül a Füredi História számára.

 

Lichtneckert András

Módosítás dátuma: 2014. január 22. szerda, 20:35
 
A balatonfüredi gyógyfürdő ismertté válása Európában - Sigmund Károly, a balatonfüredi gyógyfürdő el PDF Nyomtatás E-mail
Írta: liki   
2013. szeptember 21. szombat, 01:49

A balatonfüredi gyógyfürdő ismertté válása Európában

Sigmund Károly, a füredi gyógyfürdő első történetírója emlékére

 

A magyarországi gyógyfürdők az 1830-as években jelentek meg a külföldi balneológiai kiadványokban. Heinrich Crantz addigra elavult írását Kitaibel Pál Hydrographica Hungariae című 1829-ben kiadott műve pótolta. A könyv kiadását Schuster János kémikus készítette elő, aki nem írt egyetlen könyvet sem, de mindent tudott, emiatt kortársai a háta mögött „két lábon járó könyvtár”-nak nevezték. Schuster kétszer avatkozott bele a füredi források dolgába. Szakvéleménye mindkét alkalommal perdöntő volt, s a második felhasználásával a helytartótanács 1823-ban a füredi gyógyforrásokat népsze­rűsító nyomtatott körlevelet adott ki a törvényhatóságok számára.

Az 1830-as évek előtt a hazai gyógyfürdőket hiába keressük az egyre gazdagodó német nyelvű balneológiai irodalomban, amely kiterjesztette a látókörét a legtágabb értelemben vett Német Birodalom területére. A német balneológusok a belgiumi Spatól Ausztrián, Svájcon keresztül Csehországig ismertették a gyógyfürdőket. Amikor a kor híres balneológusa, Emil Osann 1829-ben az európai gyógyforrásokat rendszerezte, még csak egyetlen magyar fürdőt, Pöstyént vette be az iszapfürdők közé. 1832-ben megjelent művének a második részében a német, osztrák, cseh, belga, holland gyógyforrások mellett helyet kaptak a magyarországi, erdélyi, szlavóniai, horvátországi, galíciai gyógyvizek is 133 oldal terjedelemben! Ezzel megtörtént az áttörés, az Európáról vagy a kontinensről kiadott korszerű balneológiai munkákból többé nem hiányozhattak a magyarországi gyógyvizek sem.

A magyarországi gyógyvizekben eddig tájékozatlan külföldi olvasó most a hirtelen rászakadt tömérdek ismeretben nem tudott eligazodni. Ahhoz, hogy a hazai gyógyfürdők közül ki tudja választani a legjobbakat, újabb kiadványokra volt szükség. Már Osann is felfigyelt Füredre, gyógyforrásait a leghíresebbeknek nevezte, a fürdő beredezését jónak, látogatottságát számosnak értékelte, és írt a Balatonról is. Az 1832-ben külföldön, német nyelven kiadott országleírás szerint a füredi volt a legjobb dunántúli fürdő, amelyet a savanyúvizek csoportjában a bártfai, lublói, nagyszalóki, tarcsai, nagy­sza­lat­nai, ránki, parádi s a Trencsén megyei fürdők társaságában sorolt fel. A vezető magyar fürdők kiválasztása folytatódott Leopold Fleckles 1834-ben megjelent, gr. Esterházy Károlynak ajánlott művében, amelyben alfabetikus rendben ismertette a gyógyfürdőket, köztük 17 hazai gyógyfürdőt és ásványvizet: Balf, Bártfa, Borszék, Buda, Füred, Herkulesfürdő, Parád, Pöstyén, Ribár, Ruzsbach, Stubnya, Sza­lat­na, Szalók, Teplic, Udvarhely, Újlubló és az esztergomi keserűvíz. Megemlítette, hogy a csodaszép fekvésű Füred első jótevője II. József volt.

A Magyarországon és Németországban működő Hartleben kiadónak sokat köszönhet Füred európai ismertsége. A kiadónál 1837-ben megjelent két könyvvel befejeződött Fürednek az európai gyógyfürdők közé való bevezetése és elismertetése. A leglátogatottabb hazai gyógyfürdőkről – Mehádia (Herkulesfürdő), Trencsén, Pöstyén, Toplika (Töplitz), Buda, Parád, Bártfa, Füred, Szliács – 1837-ben kiadott könyvben kilenc hazai gyógyfürdőt mutattak be. Topográfiai és történelmi ismereteket közölve elismeréssel írtak Füred vidékének természeti szépségeiről, szőlőhegyeiről és a történelmi emlékek gazdagságáról. Megállapították, hogy az elmúlt 36 év alatt a füredi gyógyintézet olyannyira felemelkedett, hogy méltán emlegetik „Magyarország Pyrmontja” néven. Schuster és Sigmund analízisei alapján ismertették a három forrás és a Balaton vizének kémiai összetételét, részletesen tárgyalták a füredi savanyúvíz gyógyhatását és használatának módjait, és kitértek a szerfelett látogatott balatoni hidegfürdőkre is. Írásuk a szórakozás, időtöltés alkalmainak (színház, kávéház, promenád, park, bálok, Anna-bál, séták, kirándulások) és a fürdőtelepi intézmények (posta, patika, kórház) ismertetésével zárult.

A Füredről szóló résznek a megírásához már használhatták Sigmund Károly (Segesvár, 1810 – Padua, 1883) orvosnak a Hartleben kiadónál Füred’s Mineralquellen und der Plat­tensee für Aerzte und Badegäste (Füred ásványvízforrásai és a Balaton orvosok és fürdővendégek számára) cím­mel ugyanabban az évben megjelent művét. A pesti egyetemen benyújtott értekezés német nyelven jelent meg, ami lehetővé tette, hogy a külföldi balneológusok is hasz­nálják.

Az erdélyi szász Sigmund Pesten és Bécsben a József Akadémián orvostudományt és sebészetet tanult. 1842-től a bécsi Közkórház sebészeti osztályának fő­orvosa, 1849-től a Bécsi Egyetem professzora. Ki­emelkedő tevékenységet végzett a kórházi higiénia és az ázsiai eredetű járványok (pestis, kolera, állatjárványok) elleni küzdelemben. A szifilisz nemzetközileg elismert tudományos kutatójaként és gyó­gyítójaként, azonkívül balneológiai szakértőként is számon tartották.

A mű a füredi gyógy­fürdőről szóló első balneológiai írás, amely megfelelt a fürdőismertetőkkel szemben Európában már a 18. század második felében támasztott követelményeknek. A ko­rábbi ismertetőkkel szemben a tartalma nem korlátozódott a vegytani és orvosi részre, hanem közölt minden olyan tudnivalót és ismeretet, amelyek a Füredre látogató fürdővendégek és orvosok számára hasznosak lehettek.

Sigmund elsőként kutatta a füredi gyógyfürdő történetét. Nehezen hozzáférhető irodalmi forrásokat használt, gondosan összeállított irodalomjegyzéket és jegyzetapparátust készített, ezért írása a füredi savanyúvízről szóló későbbi balneológusi és történészi fel­dolgozások forrásmunkája lett. Személyében a füredi gyógyfürdő első történetíróját is tisztelhetjük.

 

Lichtneckert András

Módosítás dátuma: 2013. szeptember 23. hétfő, 11:43
 
A "magyar Merán"-tól a "magyar Nauheim"-ig - a balatonfüredi szívgyógyászat megszületése PDF Nyomtatás E-mail
Írta: liki   
2013. augusztus 19. hétfő, 22:12

A „magyar Merán”-tól a „magyar Nauheim”-ig – a füredi szívgyógyászat megszületése

 

A 19. század derekán a „slágerbetegség” a tüdőbaj, a tuberkolózis. A füredi gyógyfürdő számára emiatt lett a követendő példa a savó- és szőlőkúrát is kínáló dél-tiroli Meran (ma Merano Olaszországban), amely klimatikus gyógyhelyként hirdette magát. Az Orzovenszky Ká­roly által bevezetett betegstatisztikák szerint a füredi gyógyfürdőn keringési betegségekben, köztük szívbántalomban szenvedők is jelentkeztek. Magyar nyelvű iratban először 1854-ben találkozni szívbetegekkel: három eset szervi szívbajról szólt a hivatalos évi jelentés. 1856-ban Orzovensz­ky 334 betege közül 61 szenvedett légzőszervi és vérkeringési bántalomban, közöttük 55 tüdőbeteg és hat szívhibában szenvedő volt. Nem küldte el a szívbetegeket, iszapdörzsöléssel, hideg leöntésekkel, savókúrával kezelte őket. Azt tapasztalta, hogy a kezelések következtében ideiglenesen enyhültek a szívbántalmak, de elismerte, hogy „Balaton-tenge­ri fürdőnkben úgy, mint ásványforrásainkban és bizonyára üdvös savógyógymódunkban, valamint a levegőben sem látunk átalá­nos gyógyszert (panaceát)”.

Két felfedezés kellett ahhoz, hogy a gyógyfürdőkben kezelni tudják a szívbetegeket. A hagyományosan melegített szénsavas víz elveszítette az erejét, amelyet hideg víz hozzáadásával próbáltak pótolni. Ezen változtattak az 1860-as években a csehországi Franzensbad­ban, ahol a gyógyvíz melegítése kettős falú ún. Schwarz-féle fémkádakba vezetett gőzzel történt, így valódi szénsavas fürdőket tudtak készíteni. (A találmánynak nincs köze a kapuvári kórházban alkalmazott Schwartz-féle kádakhoz!) Füred gyorsan követte Franzensbadot. A Ringhoffer testvérek cégénél Prágában megrendelt két kádért és tartozékaikért 1867 júliusában Écsy fürdőigazgató hatalmas összeget fizetett. A franzensbadi és a füredi orvosok hasonlóan vélekedtek az új módszer előnyeiről: „Ezen szénsavas gáz-fürdők hatásukat eszközlik a bőr idegei s a légzőszervek működése által oly módon, hogy a bőrrel közvetlen érintkezésbe jövő gáz abban melegség érzetét idézi elő, egyúttal a bőredények vérdússága s erős izzadás lépvén fel.”

Két évtized múlva a Schwarz-féle kádakat és a szénsavas fürdőket szívbetegek kezelésére is használták. A korábban csak só­le­párlásáról ismert, az 1834-es gyógyfürdő alapítástól sebesen fejlődő Nauheimben a balneoterápia új fejezete kezdődött. Az artézi fúrásokkal felszínre hozott, szénsavban gazdag sósvízre ala­pozva Beneke doktor 1859-től saját magán és két kísérleti személyen kezdte vizsgálni a szénsavas fürdők hatását – reumabetegségnél. Később a nauheimi orvosok a szénsavas fürdőket me­chano­te­rá­piával ötvözve olyan sikerrel alkalmazták szívbetegeknél, hogy Nau­heim neve a 20. század elejére „egy the­rapiai fogalom lett, egy módszer, mely szerint a szív­betegeket kezelni kell” – írta 1905-ben Sü­megi József, a füredi gyógyfürdő magánorvosa.

Magyarországon Tauszk Ferenc kezdeményezte a szénsavas fürdők szívbetegek kezelésére való alkalmazását. „Kevés ilyen fejezete van therápiánknak, mely rövid idő alatt olyan lényeges változáson ment volna keresztül. Még rövid idő előtt szívbetegeknél a fürdők alkalmazása feltétlenül tiltva volt és ma széltiben használják a hideg, meleg fürdőket egyaránt, mint a szívbetegek egyik számottevő gyógy­factorát. Egyes fürdőhelyek, hol nem tagadható, szakértelemmel a me­chanotherapia mellett a fürdők alkalmazása képezi a gyógyeszközök legfontosabbikát, valódi zarándoklás czélpontját képezik” – mondta el A szívbetegek balneothe­ra­piája címmel az 1898. évi balneológiai kongresszuson tartott előadásában. A szénsavas fürdőkön kívül a klimatikus gyógyté­nyezők, gimnasztika, masszázs, sport al­kalmazását vizsgálta főleg a német és angol tapasztalatok alapján.

Mangold Henrik már 1894-ben Fehér Ipoly főapáthoz intézett Balaton-Füred gyógyhelyi viszonyainak javítása című em­lékiratában azt javasolta, hogy Balatonfüred ne üdülő-, hanem gyógyhely legyen, s a klimatikus gyógytényezők kihasználásával vezessék be az elő- és utószezont, fogadjanak szív-, tüdő- és rehabilitációra szoruló betegeket.

Balatonfüred 1902-ben kapcsolódott be a szívbetegek szénsavas für­dőkkel való gyógyításába, ami Sümegi József (1861–1945) szívspecialista érdeme volt. A Budapesti Or­vosi Körben 1905. február 13-án Szívbetegek keze­lése szénsavas fürdőkkel és néhány szó a gyógyhelyek indi­catiójáról című előadásában leszögezte, hogy „kevés oly gyógyhely van, mely annyi indicatiónak tudjon megfelelni, mint Balatonfüred”. Szívbetegek kezeléséről beszélt, kerülte a gyógyítás szó használatát, mert nem akarta azt az illúziót kelteni, „mintha a teljes restitutio len­ne elérhető, csak kiegyenlíteni lehet a szívbajokat. Helyreállítani a le­hető nor­malis viszonyokat úgy, hogy a beteg legnagyobb munkaképességét az adott viszonyokhoz képest visszanyerje.” A rehabilitációt fogal­mazta meg, amelynek a sikerét kezdetben a gyógy­szerelés, a nyu­galom, a diéta, később a balatoni vízből és savanyú­vízből készített fürdők, a me­chano­te­rápia és a napfürdők eredményezhetik.

1903-tól 1912-ig a a füredi gyógyfürdőben leadott szénsavas fürdők száma 600-ról 12 ezerre emelkedett. A magyar orvosok és természet­vizsgálók 1912. évi vándorgyűlésén Balatonfüred forrásai, természetes szén­savas für­dői és azok hatása címmel tartott előadásában Sümegi levonta a végső következtetést: „Minden gyógy­helyre reá nyomódik egy bizonyos jelleg, aszerint, amilyen betegek keresik azt fel nagyobb számban; így Ba­la­ton­füred most elvitázhatatlanul egy egész speciális jellegű szívgyógyhely, te­kint­ve azon jelentékeny nagyszámú szív- és érelmeszesedésben szenvedőket, kik azt évente min­dig nagyobb számban felkeresik.”

Sümegi József eredményein kívül Mészöly Gyula A magyar Nauheim című emlékirata és Kétly Károly, Orzovenszky Károly, Mangold Henrik szakvéleményei segítették Hajdú Tibor főapátot abban a döntésében, amely a szívbetegek kezelését szolgáló Tibor-fürdő felépítéséhez és a füredi gyógyhely teljes megújulásához vezetett. A gyógyító munka számára új táv­latok nyíltak a Balaton-parti fürdőhelyen, Fü­red lett a „magyar Nau­heim”.

Módosítás dátuma: 2013. augusztus 22. csütörtök, 20:43
 
A színház és a színjátszás ügye a balatonfüredi gyógyfürdőn 1831 előtt PDF Nyomtatás E-mail
Írta: liki   
2013. szeptember 06. péntek, 06:53

Lichtneckert András

 

A színház és a színjátszás ügye a füredi gyógyfürdőn 1831 előtt

A balatonfüredi színjátszás 1831 előtti történetéről kevés írott forrás maradt fenn, azok is szűkszavúak, mégis érdemes faggatni ezeket a forrásokat, különben az a benyomásunk támad, hogy előzmények nélküli a füredi fürdőtelepen az 1810-es évek közepén elkezdődött színjátszás. A történetíró kötelessége a levéltári források felkutatása, de a történelem nem azonosítható a forrásokban megőrzött információkkal, mert az írott források nagy része elpusztult, és a történések na­gyobb ré­szé­ről nem keletkezett, így nem is maradhatott fenn semmilyen dokumentum.

A divatos európai gyógyfürdők közül Karlsbadra, Pyr­mon­tra és Baden-Badenre irigykedve tekintettek a feltörekvő gyógyhelyek, amiatt is, hogy kőszínházaikban színvonalas előadásokat láthatott a közönség. Pyrmontban a hannoveri társulat lépett fel, a karlsbadi színház 1788-as megnyitóján Mozart Figaró házassága című operáját adták elő, Baden-Badenben francia színtársulatok is játszottak egészen a porosz–francia háborúig. Nem tudni, hogy a karls­badi színház felépítésének a híre eljutott-e Balatonfüredre, a külföldet megjárt fürdővendégek elhozták-e a hírét a Balaton partjára? Oesterreicher József könyvének megjelenésétől (1781) a kamarai igazgatás végéig (1802) fennmaradt dokumentumok azt bizonyítják, hogy a füredi gyógyfürdő irányítói eligazodtak az európai gyógyfürdők világában. A sa­vanyúvíz minőségével és a savanyúkút befedésével kapcsolatban Spa, Pyrmont, Selters és Bilin neve fordul elő az iratokban. Oesterreicher 1787. november 16-án készített kolóniafejlesztési tervezetében a csehországi fürdővárosokra is hivatkozott.[1]

Az 1780/90-es években Balatonfüred számára színházügyben mégsem a külfölddel, hanem a Pesttel és Budával való kapcsolat vált fontossá. A két városban az 1780-as években fellendült a német színjátszás, és 1790-ben Kelemen László társulatával kezdetét vette a magyar nyelvű színjátszás is. A pesti németeknél a táncmulatságok rendes helyén, a kocsmákban és a vendégfogadókban volt egyszerű tánc, bál és álarcosbál (redut), utóbbi tartását Mária Terézia 1772-ben a helytartótanács útján rendeletben szabályozta. A báli szórakozás és a színház az egykorúak felfogásában összekapcsolódott.[2] Az 1849 előtti Magyarországon nyilvános rendezvényekhez, mint pl. az álarcosbál és a színház, engedélyre, tartási jog megszerzésére volt szükség.

A Balatonfüredre vonatkozó forrásokban is előbb az éneklésről, zenéről, táncról olvashatunk, és később jelenik meg a színház. 1777-ben Fejér Antal, Heves és Külső-Szolnok megye táblabírája a Füredi Savanyu Viznek hasznárul című versében a vendégek idejét kitöltő zenéről és táncról így írt: „Madarak zengését musika követi, Mellynek majd éj félig soha nints szüneti, Némelly a’ mint szemét álmábúl fel veti, Már nyugott lábait tánczhoz egyengeti.”

Majd az ebédet követő szokásokról és időtöltésről, az ihletet adó helyről és savanyúkútjáról ír: „Indúl­nak a bortúl sok szép köszöntések, Kedveket ébresztő rendes éneklések, Ezeket követik Musika pengések, Könnyű Iffiaknak a’ Táncz­ra kelések.” „Van ki ebéd után ragad­gya flautáját, Mesterséggel fújja kedvessebb nótáját, Emez Orpheusként pengeti hárfáját, Készéti fejér nép éneklésre száját. Vélhetnéd e’ helyet musák Lakásának, Mert egész nap vége nints vigasságnak, A’ savanyú forrást Pegasus kúttyának, Melynek italábul jó versek folynának.”[3]

A füredi fürdőtelepen 1817-től zsidó bálokat is lehetett tartani. A zsidóság körében is népszerű füredi gyógyfürdőn az izraelita felekezetű vendégek aránya 1821–1838 között évi átlagban meghaladta az egyötödöt (21,7 százalék). Elszállásolásuk, étkeztetésük körülményei és a szórakozási lehetőségeik is javultak a Ferderber-féle telken 1816–1817-ben fel­épített zsidó traktérházban. A tihanyi uradalom Glück Filep, Glück Jakab és Kapl Benedek pesti zsidó kereskedőkkel már 1816. augusztus 4-én megkötötte a bérleti szerződést, amelyben a „zsidó traktérságon” (szállás-, étel- és italadás) kívül biztosította számukra a zsidó báltartás jogát is.[4]

A polgári állásukban oly komoly vendégek a fürdőhelyeken magukat kipihenve felszabadultak, és nem állt távol tőlük a játék, mókázás, gyerekes csínytevés. Ilyen hangulatban és környezetben írhatta gr. Széchényi Ferenc azt a levelét, amelyben a füredi községbe való felvéte­lét kérte. Fraknói Vilmos, Szé­chényi Ferenc életrajzírója közölte a levelet, amely szerint az arácsi kastélyba való beköltözés után Széchényi gróf a hitvesével és sógorával részt vettek egy nagy ünnepélyességgel meg­­­tartott parasztlakodalomban. Másnap német nyelven folyamod­ványt intéztek „a füredi savanyúvíz község nagybölcsességű főbírájá­hoz, mélytudományú iskolamesteréhez és jegyzőjéhez, becsületes kisbí­rájához és az egész tisztességes községhez”. Ebben előadták, hogy nagy gyönyörűséget találtak a lakodalmi mulatságban; mivel pedig már rég­től fogva tapasztalják, hogy az okos főbíró, az elmés tanító, az ügyes kis­bíró vezetése alatt a jó paraszt szomszédok körében minden dolog ren­desen és jól megy, s hogy víg élet folyik közöttük; kérik, hogy vegyék föl őket körükbe, engedjék meg, hogy minden mulatságukban, össze­jövete­lükben és munkálataikban részt vehessenek; kijelentik, hogy „nagymél­tóságú grófi ruháikat” már letették, parasztöltözetet vettek föl és fognak mindig viselni.[5]

A parasztla­kodalommal kapcsolatos történet valójában nem Balatonfüred községre vonatkozik, hiszen Széchényi Ferenc nem a községi elöljárósághoz, hanem a „fü­redi savanyúvízi község”-hez intézte a levelét, amelybe azért kérhette a felvételét, mert a kastélya a fürdőtelepen kívül volt. A fonetikusan írt német „Pauernge­wand von Sauer­brunnen zu Fireth” és „Bauerngmeand von Sauerbrun­nen zu Fired” ki­fe­jezés a reformkorból is ismert, a fürdőorvosi jelentésekben „füredi savanyúvízi község” alatt a gyógy­für­dő vendégeinek a közösségét, az általuk évről évre megválasztott úri vá­lasztmányt értették, amelynek egyik feladata a nyári mulatságok szervezése volt. Ez alapján Széchényi gróf részt vehetett egy parasztlakodalomban, amelyet nem a faluban, hanem a fürdőtelepen, talán egy jelmezes nyá­ri mulatság ke­retében tartottak.

Szépirodalmi alkotásban először a füredi gyógyfürdőt 1792-ben meglátogató gr. Fekete János versében jelent meg a színház: „Délután a sok táncz, theátrom, menyecske, Mulatták az ifjat, vént egy pikétecske.”[6]

Ahhoz, hogy a füredi gyógyfürdőn felvetődjön a színház ügye, olyan személyiségek kellettek, akik a budai, pesti színházi élettel és a füredi gyógyfürdővel is kapcsolatban álltak. Közülük az első Tuschl Sebestyén kávés volt, aki a kávéházat és biliárdtermet is magába foglaló felső trak­térház építése idején, 1781-ben jelent meg Füreden. Rövid ideig fürdőtelepi bérlő volt, de nem tartózkodott huzamosan itt. Sclas­cánszky Ádám nevű embere vette át 1781. október 4-én leltár szerint a tihanyi uradalomtól a traktérházakhoz és a fürdőházhoz tartozó ingóságokat. A nagyhatalmú Tuschl – igazi nevén Bastian D’Echelle, akinek a nevét Buda és Pest németajkú lakosai változtatták meg –, 1785-ben a pesti városi tanácstól elnyerte a Rondellában lévő színház és a Reischl-féle budai deszkaszínház tartásának a jogát, és ő működtette 1787–1796 között az állatviadalok céljára szolgáló Hecc Színházat, a Hetz-Thea­ter-t, amely a Szent István bazilika helyén állt. A Magyar Színházművészeti Lexikon szerint a Chemnitzer Caffeehaus tulajdonosa volt. A Kemniczer család Balatonarács történetéből a Széchényi kastély tulajdonosaként ismert.

A második ismert színházi személyiség, Bulla Henrik, 1787 elején, nem sokkal a kamarai igazgatás január 11-i kezdete után jelent meg a füredi gyógyfürdőre vonatkozó iratokban, amikor a tihanyi uradalom és Füred a pécsi kamarai kerülethez tartozott. 1787 elején folyamodott Balatonfüreden egy színházépület felépítéséért és színházi kiváltságért. A színtársulatával 1787-ben a budai színházban fellépő Bulla, aki Tuschl Sebestyén pesti német színházának is az igazgatója volt,[7] javaslatát a március 31-én Füreden ülésező bizottság megtárgyalta és elvetette, mert egy deszkaszínház nem tudott volna ellenállni az erős vi­ha­roknak, a szilárd anyagokból drágán felépíthető színházra pedig nem volt pénz. Az ügyet tárgyaló bizottságban a pécsváradi uradalom fiskálisa, Thal­herr József építész, Oester­reicher József fürdőorvos és Bendik Tamás, a tihanyi uradalom fiskálisa vett részt. A szakvélemény elkészítése Thal­herr feladata volt, de a színházépítés ügyét többé nem vették napirendre.[8]

Bulla a budai német színjátszást elindító (1783) Schmallögger Johanna társulatának a tagja, 1787-ben már a társigazgatója, „hogy aztán kitúrván maga mellől az asszonyt, – egyedül maradjon a budai és pesti színtársulat élén”. Az ő ötlete lehetett, hogy a két város magyar közönsége számára is rendezzenek előadásokat. A magyar darabot magyarul nem tudó német színészek adták elő, így műfajtól függetlenül „valóságos komédiát” láthatott a magyar közönség. „…a színjátszók legtöbbje egyáltalán nem tud magyarul és szerepét mégis ezen a nyelven kell elmondania, ami­ből a legnagyobb félreértések sülnek ki s amelyek folytán a legszomorúbb tragédiák falrengető kacagásokra késztik a nézőket” – írta a naplójába egy Budára vetődött hallei könyvkereskedő.[9]

A harmadik személy, aki közismerten kapcsolatban állt a magyarországi német színház ügyével, báró Schilson János, 1787-től a pesti kamarai kerület adminisztrátora (kormányzója), 1788 végétől 1793 tavaszáig a füredi fürdőtelep fejlesztésének az irányítója. A művészetek iránt fogékony, sokoldalú érdeklődésű báró színdarabokat írt, zenét szerzett, olasz szövegű dalokat írt gitárkíséretre. Helytartótanácsi gyakornokként (1763–1766), majd kamarai tanácsosként (1766–1784) Pozsonyban élt, ahol nagy hatással volt rá a város színházi élete. 1777-ben előadták Die Wilden c. darabját. 1784-ben a pozsonyi társulat bemutatta Ladis­laus Koenig von Ungarn oder die entdeckte Unschuld c. hazafias tárgyú darabját. Neki köszönhető, hogy a pesti német színház és a vigadó a hajóhídnál állt pesti rondella helyén épült fel. Első terveit 1790. január 14-én, a másodikat 1791. szeptember 10-én nyújtotta be. Előbbi elfogadását II. József halála, utóbbiét II. Lipót elutasító döntése akadályozta meg.[10]

Negyedikként Thalherr József építészt kell megemlíteni, aki a helytartótanács építészeként dolgozott a füredi fürdőtelepen 1787–1802 között. Színházépítési szakértelemmel is rendelkeznie kellett, mert 1802-ben őt bízták meg a pesti német színház és táncterem Hild János által készített tervének a véleményezésével.[11]

A 18. század utolsó harmadában a színházat a kávésok, csokoládésok, kaszinósok körül kell keresni. Az 1787. október 17-én megnyílt budai Várszínház a karmelita templom átépítésével jött létre, a mellette lévő kolostorépületbe kaszinót és tekepályákat terveztek. Ezért érdekes, hogy két évvel később, 1789. augusztus 19-én Walter Antal budai kaszinós folyamodott a helytartótanácshoz a füredi fürdőtelepen lévő két konyha szállásokká való átalakításáért, mivel vele is megtörtént, ami a vendégekkel gyakran, hogy szállás nélkül maradt, pedig egy emeletes épületben szinténként 4-4, összesen 8 vendégszobát lehetne kialakítani. Schilson a folyamodvány elutasítását azzal indokolta, hogy a fürdőtelep új rendezési terve szerint a konyhákat le fogják bontani.[12] Ezek a konyhák Horváth Ádám 1785. évi térképén az alsó traktérház Balaton felőli végénél láthatók. Nem kizárt, hogy Walter az építkezéssel akarta megvetni a lábát a fürdőtelepen, hogy később nagyobb vállalkozásba fogjon, hiszen a kaszinó az európai gyógyfürdőkön a legjövedelmezőbb vállalkozás volt.

A helytartótanácsi és a kamarai iratokban nincs nyoma annak, hogy Schilsont és munkatársait, Thalherr Józsefet, Krausz Jánost, Oester­rei­cher Józsefet Balatonfüred fejlesztése során foglalkoztatta volna a színházépítés ügye. Az általuk elgondolt épületek közül a mai gyógyterem helyére tervezett „új épület” társasági terme is alkalmas lett volna színielőadások tartására, az épület azonban nem épülhetett fel. Hiába jelent meg a füredi fürdőtelepen a színházhoz, színházépítéshez értő négy személyiség, akik a színházi életben ismertek voltak, egy elutasított színházépítési folyamodványnál több nem történt. Talán ha egy időben lettek volna jelen a gyógyfürdőn, több is történt volna, de ez csak feltételezés. Csupán az állapítható meg a színháztörténetből, hogy Tuschl, Bulla, Schilson, Thalherr a német városnak tekinthető Budáról, Pestről érkeztek Füredre, és a német nyelvű színjátszáshoz kötődtek. A magyar színjátszás csak 1790-ben kezdődött el Kelemen társulatával, ezért ha tehették volna, akkor csak német nyelvű színházat létesítettek volna Füreden. Sajnálni kell viszont azt, hogy kihasználatlanul maradt a színházépítési szakértelmük, amely hiányzott 1831-ben a füredi kőszínház felépítésekor.

1792-ben kezdetét vette a franciák elleni háborúk sorozata, pénzügyi okok miatt beszüntették a füredi fürdőtelep fejlesztését, s 1815-ig nem hallunk a füredi színház és színjátszás ügyéről.

Budai polgár, csokoládés volt Ferderber Máté, aki 1793. március 15-én megszerzett 10. számú telkén 1794 nyarára felépítette a házát a mai Blaha Lujza utcában a Kedves cukrászdával szemben lévő telken. 1814. szeptember 11-én a befejezetlenül maradt házat 4000 váltóforintért eladta Petrovits Máté füredi fürdőorvosnak. Daday András orvostör­ténész 1950 előtt a tihanyi apátságban jártakor talált egy színháztörténeti érdekességű „pársoros feljegyzést”, amely szerint „1815-ben Petrovits Mátyás (Máté – szerző), a füredi savanyúvíz-forrásnál működő fizikus amiatt esedezik az uralkodóhoz, hogy a füredi színházjogot, amelyet előbb Verderber Mátyás (Ferderber Máté – szerző) budai polgárnak saját házában, most pedig a kérvényezőnek házában engedélyezett, részére hosszabbítsa meg. Hisz mikor a nevezett házat megvette, megvásárolta a színházi felszerelést is, melynek tönkre kellene mennie, ha neki nem engedélyezik továbbra is a színházjogot.”[13]

Ferderber és Petrovits német nyelvű adásvételi szerződése szerint Petrovits a kamara által adott kávémérési joggal és a Práger Károly bérlő által használt kávéházi felszereléssel együtt vásárolta meg a házat. A felszereléshez 7 db fali gyertyatartó, 5 keményfa asztal, egy biliárd, 5 db karambol- és 16 db pyra­mid­golyó, 6 db dákó, 2 ágy, 2 nagy tükör, egy kandalló, 1 kávéspult és egy stelázsi tartozott. A szerződésben nincs szó sem a színháztartási jog, sem a színjátszáshoz szükséges felszerelés átadásáról. A Ferderber-féle ház eladására vonatkozó többi irat is 4000 váltóforint értékű ház eladásáról szól, egy második, kiegészítő szerződésre nincs utalás bennük. Ráadásul Fer­derbernek nem volt joga ahhoz, hogy a házhoz tartozó bármilyen jogot átadjon a vevőnek. Ferderber 1794-ben folyamodott a kávémérési és biliárdjáték tartási jogért. A helytartótanács 1794. augusztus 23-án a szentmártoni prefektusnak küldött levelében leszögezte, hogy Ferder­bernek a kávémérési jogot nem a házához, hanem a személyéhez kötötten engedélyezi, ebből következően e jogot nem adhatja tovább. Az ügy folytatásának a tihanyi apát 1815-ben azzal vetett véget, hogy élve az elővételi jogával Petrovitsot kifizette és megszerezte a házat, amelynek a helyén 1816–1817-ben felépítette az izraelita vendéglőt vagy zsidó traktérhá­zat.[14]

Fentiek ellenére sem zárható ki teljesen az, hogy Ferderber házában vándorszínészek játszottak volna, akár hivatalos engedély nélkül is. A színészek a külföldi gyógyhelyeken is jobb híjján kávéházakban, lokálokban szórakoztatták a közönséget. Ha voltak ilyen előadások Ferder­ber kávéházában, akkor azok a ház eladása, 1814 után megszűntek, Petrovits pedig nem tarthatott színházat, mert 1814. szeptember 11-én megvásárolt házát 1815-ben már el kellett adnia a tihanyi apátságnak.

1816-ban két érdekes részlettel bővül a füredi színjátszás előtörténete. 1816 márciusában Ries János Ferenc és Balogh József, Győr megye főorvosa által megfogalmazott nagyszabású, a divatos külföldi gyógyfürdők színvonalát követő fejlesztési elképzeléseik részét képezte a kaszinó és a szín­ház is. Egyfelől a nemes ifjúság az üres órákat szava­lás gyakorlásával, illő színpadi je­lenetek elsajátításával, tanulmányai tökéletesítésével és olvasással tölthetné ki, másfelől szükség lenne egy színház felépítésére, ami olyannyira magától értetődő, hogy nem is szükséges indokolni.[15]

Az ismertetett 1814–1816. évi események azért érdekesek, mert a Magyar Színházművészeti Lexikon (1994) szerint először 1815-ben vagy 1816-ban fordultak meg Füreden magyar vándorszínészek.[16] Schöpflin Aladárnak (1929) a füredi színjátszásra vonatkozó legkorábbi adata szerint Ki­lényi Dávid társulata 1816 után a bálteremben talált otthont.[17] Pap Gábor szerint 1822-ben a színielőadások rendes helye a bálterem volt. A székesfehér­vári ügyvéd által kiadott für­dői levelekben három helyen is ol­vasható, hogy 1822-ben a magyar nyelvű színielőadásokat a szálában tartották, ahol műkedvelők (di­let­tan­tok) is szerepeltek, tableau-kat, élőképeket mutattak be az „Orleáni Szűz életéből”.[18] Szálának a fel­ső trak­térház emeletén lévő ét- és tánctermet vagy báltermet nevezték, amelynek az alapterülete – a hadikórháznak való igénybevétel után, 1810-ben történt renoválás alkalmából készült költségvetés szerint – 10x5 öl, azaz kb. 180 m², a magassága 2 öl és 3 láb, azaz kb. 4,7 m volt.[19] Garay Eszter fürdővendégnek atyjához, Ga­ray Miklós kapitányhoz írt levele szerint 1822-ben „A’ Szálának nyugotti része volt Szín helyé ké­szitve, a’ többi rész padokkal székekkel megrakva. Előszször valami ért­hetetlen Synfoniát jádzottak, az Orchestra mintegy nyoltz tagból ál­lott, a’ Igazgatójok szép jártasságot mutatott a’ hegedün. Most nem fel, hanem a’ mint kedves Atyám a’ Romaiakról beszélted, le eresztik az első szönyeget, ’s Kotze­bue­nak Tempera­tu­mit adták.” A színpadot azért helyezhették a szála nyugati oldalára, mert a színpad mögötti helyiségre (tálaló vagy „kredencszoba”) szükség volt a színészek öltözése és a színpadra való belépése, ill. kilépése miatt.[20]

A könyvészeti adatokból megállapítható, hogy a Ferder­ber ház eladása után a felső vendéglő báltermében vagy éttermében folyt a színjátszás. Az 1810/20-as évekből ennek ellentmondó levéltári forrás ez ideig nem került elő, így 1816–1825 között Kilényi Dávid, Balog István, Komlós­sy Fe­renc és Horváth József társulata is csak a felső vendéglő báltermében léphetett fel. Ennek ellentmond a színházművészeti lexikon közlése, amely szerint a székesfehérvári színtársulat 1824-től egy alkalmi deszkaszínházban játszott,[21] ezért fel kell tenni a kérdést: Kitől származik a deszkaszínházra vonatkozó közlés? Ennek megválaszolásához Kisfaludy Sándorhoz kell fordulni.

A balatonfüredi színház alapítását ma már nagyobb részben a magyar nyelvű színjátszást támogató kezdeményezésnek tudjuk be, pedig Európában a fürdőhelyeken a színházak létrehozásának, színtársulatok működésének egyetlen oka az volt, hogy a fürdőhelyeken gondoskodni kel­lett a vendégek szórakoztatásáról. A füredi színházalapítási kísérletek is kezdetben kizárólag a fürdővendégek vagy a hasznot remélő vállalkozók érdekében fogalmazódtak meg.

Kisfaludy Sándornak a füredi színház alapítása céljából 1830. augusztus 9-én Zala vármegye közgyűlésén tett előterjesztéséből sem hiányzott a fürdőhelyre való hivatkozás, de első helyen a nemzeti nyelv és kultúra ügyét, második helyen a budai és pesti német színjátszás bántó fölényét említette, és csak azután következett a fürdővendégek és a magyar színtársulatok érdekeinek a taglalása: „Minden nevezetesebb és számosabb vendégek által látogatott ferdőknél és borvizeknél Európában czélerányos játékszínek múlattattyák az egészségnek fenntartására és házi gondoknak felejtésére öszvesereglő vendégeket. (…) Egy czélerá­nyos játékszínnek felállíttása itt már régen kö­zönséges kívánság volt, mellynek végrehajtása minden jobb hazafi által szívesen sürgettetett, annyival inkább, minthogy az ott megjelenni szokott és valóban jobb sorsot érdemlő színjátszó társaságokat silány deszka épületekben nyomorogni és a’ művészségnek kedvellőit ott az esső és szél alkalmatlansá­gainak, sőt néha veszedelemnek kitétetve lenni neheztelve tapasztalá.[22] 1836. május 2-án tett „Nyilatkozás”-ának első pont­ja szerint azért is javasolta a Játékszín felépítését, mert „egykor az ott futólag épültt, szú­ette avétt fából öszveaggatott, ingatag játékszínből, egy hirtelen szélvész tá­madásakor, az agyon veretéstől méltán tartható pub­li­cum a’ játék közepében kifutott”.[23]

Kisfaludy az előterjesztésében deszkaépületekben nyomorgó színészekről írt, ami a színészek lakásának értelmezendő, ezzel szemben a „Nyilatkozás”-ban egy deszkaszínházról, amelynek a használati idejét nem közölte. Az „egykor az ott futólag épült … játékszín” megfogalmazás egy régmúltban felállított, ideiglenesen fennálló építményre utal.

Kövessük nyomon Kisfaludy nyilatkozatainak utóéletét a színháztörténeti irodalomban, kiemelve a deszkaépítményre vonatkozó részeket.

A Schöpflin-féle színművészeti lexikon (1929): „1825-ben a fehérváriak játszanak, Horváth József és Komlóssy Ferenc társigazgatósága alatt. Milyen otthont nyujtott Füred az első apostoloknak? Az akto­rok fából tákolt félszerben tanyáztak, díszleteikkel és tűzhelyükkel; derékaljuk: földre hintett szalma. Modern darabokban a tagok nappal viselt ruháikban léptek fel, vitézi játékokhoz vendég uraktól kölcsönöztek magyar öltönyöket, népies kellékeket meg a környékbeliektől, biléta fejében.”

A Kerényi Ferenc szerkesztette Magyar színháztörténet (1990): „Mint említettük, Füred először (1824-től) a Székesfehérvárott működő társulat játszóhelye volt, ’egy futólag épült, szúette avult fából összeaggatott, ingatag’ bódé adott menedéket számukra.”

A Magyar Színházművészeti Lexikon (1994): „a fürdőhelyen először 1815-ben vagy 1816-ban fordultak meg magyar vándorszínészek. 1821-ben Balog István társulata játszott itt. Balatonfüred 1824-ben, a nádor látogatása után vált divatos helységgé, ekkor a Fejér vármegye által pártolt együttes szerepelt egy alkalmi deszkaszínházban.”

A fenti idézetekből követhető, hogyan csúszott egybe két egymástól független esemény: a székesfehérvári társulat 1824-es vagy 1825-ös füredi tartózkodása és Kisfaludy nyilatkozata a fából épített játékszínről. Schöpflin értelmezésében a deszkaépítmény a színészek lakhelye, Keré­nyinél a menedéke, a legutolsó értelmezésben már a játszóhelye. Kisfaludy ugyanis két faépítményről írt: 1830-ban a színészek lakhelyéről, 1836-ban pedig egy fából épített játékszínről, amelyet azonban nem kapcsolt össze a fehérvári társulat fellépésével. Ugyanakkor arról is írt, hogy a művészetkedvelők ki voltak téve az esőnek és szélnek, ami csak szabadtéri nézőhelyen fordulhatott elő. Az 1824-ben megjelent színikritikák semmit sem mondanak a színielőadások helyszínéről, csupán egyetlen alkalommal említik a publikum által elégedetten elhagyott „néző-he­lyet”.[24]

A deszkaszínház helyét Sörös Pongrác a Kerek templom közelébe helyezte,[25] ezért érdekesek az 1824. évi telektörténeti adatok. A tihanyi apátság 1824. július 28-án gr. Zichy Miklósnak, 1824. augusztus 4-én Czindery László táblabírónak két-két telket adott építkezésre. Gr. Zichy telkei a Csépán háztól (ma Kedves cukrászda) nyugatra, Czindery telkei a gr. Zichy Miklós részére ki­adott két telek és a hidegfürdőre vezető allé között helyezkedtek el.[26] Az utca északi oldalán a felső vendéglőtől nyugatra egy telket üresen hagytak, majd nyugat felé egy-egy telket kapott Deron pesti polgár 1824. augusztus 4-én és Koller Katalin özvegyasszony 1824. augusztus 12-én. A székesfehérvári társulat nem sokkal a szerződések megkötése előtt, 1824. július 1–13. között szerepelt Füreden, s ha az említett telkek valamelyikén deszkaszínház vagy a színészek la­kása állt volna, akkor azokról a szerződésben rendelkezni kellett volna.

Mivel a Schöpflin-féle lexikon szócikke és Garay Eszter levele szerint nem deszkaszínházban, hanem a felső vendéglő szálájában folytak a színielőadások, a deszkaszínház idejét három szempont figyelembe vételével korábbra helyezzük: 1. A füredi teátrumra 1792-ből gr. Fekete János versében maradt fenn a legkorábbi adat. 2. Kisfaludy Sándor 1800-ban szerelt le a hadseregből, 1802-ben még csak 30 éves volt, ezért a deszkaszínházra vonatkozó emlékei származhattak az 1802 előtti évekből is. 3. Az 1802-ben kibővített felső vendéglő emeletén kapott helyet az ét- és táncterem vagy szála, amelyet színielőadások céljára is használhattak.

Fentiek alapján a balatonfüredi színházak korábbi korszakolásával szemben logikusnak látszik, hogy 1792–1802 között deszkaszínházban, 1803–1830 között a felső vendéglő emeleti szálájában játszhattak a színészek azokban az években, amikor eljutottak Füredre. A kőszínházban 1831-től 1868-ig, az első nyári színkörben vagy Arénában 1842–1860 között, a másodikban 1861–1912 között folytak az előadások.

Lehetséges egy másik értelmezés is, amely szerint 1802 és 1830 között több helyszíne volt a színielőadásoknak: játszhattak a felső vendéglőben (ha sikerült megegyezni a bérlővel), de játszhattak egy ideiglenesen fennálló deszkaszínházban (amelynek a helye és ideje nem állapítható meg) és szabadtéri színpadon is. A kérdés eldöntéséhez ez ideig nem sikerült levéltári forrásokat találni.

 


[1] Magyar Országos Levéltár (MOL). Helytartótanácsi levéltár. Dep. eccl. oecon. bonorum. 1787. fons 167. pos. 12.

[2] Dr. Kovács Lajos: A régi pesti Vigadó építésének előzményei. Tanulmányok Budapest múltjából 3. 1934. 62–67.

[3] Fejér Antal versét közli Sólymos Szilveszter: Balatonfüred-fürdő bencés kézben 1743–1949 között. Tihany, 2003. 128–129.

[4] Veszprém Megyei Levéltár (VeML). Tihanyi Apátság levéltára. Actorum et cor­res­pon­den­tia­rum… fasc. IV. nr. 416.

[5] Fraknói Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc 1754–1820. Budapest, 2002. 119. A levél szövegét közli a 336–337. oldalon a 201. jegyzetben.

[6] Balaton, 1912. 9–10. sz. 89.

[7] Czibula Katalin: A pest-budai német sajtó színháztörténeti híradásai 1781–1790 között. Magyar Könyvszemle, 1995. 1. sz. 30.

[8] MOL Helytartótanácsi levéltár. Dep. sanitatis. 1787. fons 10. pos. 44.

[9] Rexa Dezső: Az első magyar nyilvános színielőadások Pesten és Budán 1785. Tanulmányok Budapest múltjából 3. 1934. 129.

[10] Kovács i. m. 1934. 72–77.

[11] Kovács i. m. 1934. 82.

[12] MOL Helytartótanácsi levéltár. Dep. eccl. oecon. bonorum. 1789. fons 50. pos. 43, 53.

[13] Daday András: Újabb adatok a régi Balatonfüred történetéhez. Orvostörténeti Közlemények 44. 1968. 117. Az irat lelőhelye ismeretlen.

[14] VeML Tihanyi Apátság levéltára. Actorum et corresponden­tiarum… fasc. III. nr. 307. – MOL Helytartótanácsi levéltár. Dep. eccl. oecon. bonorum. 1794. fons 55. pos. 11.

[15] Pannonhalmi Bencés Főapátság Levéltára. Acta archiabbatiae. fasc. 17. litt. v.

[16] Magyar Színházművészeti Lexikon. Szerk. Török Margit. Budapest, 1994. Balatonfüred színészete szócikk. – Hudi József: A balatonfüredi színházak és színészet története (1831–1861). Balatonfüred, 2008. 52–53.

[17] Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. 1929–1931. 1. k. 97.

[18] Pap Gábor: Történetek a’ mai időkből. Székes-Fehérvár, 1822. 75–76, 83.

[19] VeML Tihanyi Apátság levéltára. Acta abbatiae. capsa 7. nr. 2. 58.

[20] Pap i. m. 1822. 75–76.

[21] Magyar Színházművészeti Lexikon i. m.

[22] Zala Megyei Levéltár (ZML). Zala vármegye közgyűlési iratai, 1830. augusztus 9. 2415. sz.

[23] ZML Zala vármegye közgyűlési iratai, 1836. május 2. 870. sz.

[24] Kerényi Ferenc: A magyar színikritika kezdetei 1790–1837. I. Budapest. 2000. 110–111.

[25] Sörös Pongrácz: A tihanyi apátság története. Budapest, 1911. 2. k. 510.

[26] VeML TAL Actorum et correspondentiarum… fasc. VII. nr. 810, 811, 812, 813.

Módosítás dátuma: 2013. szeptember 08. vasárnap, 16:24
 
Erzsébet császárné elmaradt balatonfüredi látogatása (1866) PDF Nyomtatás E-mail
Írta: liki   
2013. július 04. csütörtök, 17:18

Erzsébet császárné elmaradt balatonfüredi látogatása (1866)

 

Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő (1837–1898) 1854. április 24-én lett Ferenc József császár hitvese, 1867. június 8-án a Nagyboldog­asszony-, mai nevén Mátyás-temp­lom­ban pedig törvényesen a magyarok királynéja. Az 1866-ban kitört és vereséggel végződött porosz–osztrák háború után a magyarok ügyét támogatta, és segítette a kiegyezés létrejöttét.

A házasságában és a bécsi udvarban boldogtalan, emiatt sok időt távol töltő, gyakran utazó "Sisi" 1866-ban tervbe vette, hogy a május hónapot a balatonfüredi gyógyfürdőn tölti. Bayer kormánytanácsos 1866. március 26. táján megjelent Füreden és Écsy László fürdőfelügyelő kíséretével megtekintette a fürdőtelepet. Écsy 1866. április 7-én táviratot kapott a bécsi udvartól, majd felutazott Pestre, ahol április 9-én kézhez vette Bayer levelét, amelyből megtudta, hogy a császárné május 5-én Győrön, Székesfehérváron át vasúton érkezik Siófokra, onnan a Kisfaludy gőzössel Füredre, ahol június elejéig fog maradni. A fürdőfelügyelő nem tudhatta, hogy az előző napon Bismarck porosz kancellár Ausztria ellen irányuló katonai szövetséget kötött Olaszországgal.

Bayer közölte, hogy a fölséges asszony „nem mint császárné vagy királyné, hanem mint fürdővendég” szándékozik Füreden tartózkodni. A császárné magának és személyzetének – a felügyelői iroda és Orzo­venszky Károly fürdőorvos két szobáján kívül – lefoglalja az egész Újfürdőházat. Házbért fog fizetni. Kertre, istállóra és fészerre is szüksége lesz, amelyeknek a szomszédos Esterházy birtokon lévő kert, ugyanott az istálló 12 lóra és a fészer négy hintóra megfelel. Egy-egy szoba kell a főlovászmesternek és a főko­csisnak, kettő a lovászoknak, egy a nyergeknek és szerszámoknak.

Alig egy hónap maradt az előkészületekre. A császárnéhez illő új bútorokat kellett venni és festetni, de úgy, hogy „ne legyen szaga”. A fürdőt május 5-én, a savóintézetet 15-én, a hidegfürdőket 20-án meg kellett nyitni. Megtették az előkészületeket, megvették a bútorokat, lefoglalták a szállást. Erzsébetet nagy várakozással és reményekkel várták Füreden, mivel egy gyógyhely rangján a legtöbbet az uralkodóház tagjainak a látogatása emelhetett. „Császárné őfelsége új epochát csinyál Füreden, Pesten mindenki örvend, hogy a felséges császárné Füredre jön, csak jó idő legyen” – írta derűlátón Écsy április 9-én Simon Zsigmond tihanyi apátnak. Bad Ischlre, a császári család nyári fürdőjére gondolva, voltak olyan elképzelések a tulajdonos Bencés Rendben, hogy a füredi gyógyhely fejlődéséért azzal lehetne a legtöbbet tenni, hogy háztelket adnának a Habsburgoknak.

Látod, milyen hangulatban vagyok. Ez biztosan attól van, hogy szünet nélkül kapom a poroszországi háborúról szóló híreket.. – írta május 1-jén Erzsébet édesanyjának, és május 5-én a császárné főudvarmestere értesítette Écsyt a látogatás elmaradásáról. Simon Zsigmond apát május 7-én csalódottan ér­tesítette a főapátot: „Amitől kezdet óta féltem, bekövetkezett. Tudniillik, hogy megtesszük az előkészületeket, és Felséges Asszonyunk mégsem fogja Füredet legmagasabb látogatásával szerencséltetni. … Reményünk meghiúsulása valóban csapás Füredre nézve nem csak jelenleg, hanem a jövőre is.” Kevés vigaszt jelentett, hogy Écsy „példátlan buzgalma és lankadatlan tevékenysége” elismerést kapott. Bayer kormánytanácsos – a hamarosan kirobbant porosz–osztrák háborúra célozva –, közölte, hogy a császárnénak ebben az időben császár őfelsége, az ő legfenségesebb férje mellett és szeretett gyermekei közelében van a helye. A császárnénak már két év óta a legmagasabb kívánsága Füred meglátogatása volt, ezért Bayer úgy vélte, hogy más alkalommal sor kerül majd a császárné füredi nyaralására, azaz a látogatás elhalasztatott, de nem töröltetett – „aufgesch­oben ist nicht auf­gehoben”.

Az elmaradt látogatásból mégis profitált Balatonfüred. Május 9-én Majláth György főkancellár értesítette a főapátot a császárné érkezéséről, és közölte, hogy őfelsége látogatása miatt most már elkerülhetetlen a „távsürgönyi állomás” felállítása Füreden, amelyet mint az ország egyik elsőrangú és leglátogatotabb fürdőhelyét be kell vonni a birodalmi távirati hálózatba.

A sporttörténet számon tartja, hogy a látogatás hírére a mágnások vitorlásokat hozattak a Balatonra, hogy méltóképpen szórakoztassák a magyarok körében népszerű Sisit. Gr. Széchényi Béla a Fertő-tóról elhozatta Angliából kapott hajóját, Nagycenkről még egy jachtját. 1867. március 16-án Erzsébet védnöksége alatt alakult meg a Balatonfüredi Yacht Egylet, amelynek a parancsnoka gr. Széchényi Béla lett.

Erzsébet elmaradt látogatására emlékeztettek sokáig a számára vásárolt bútorok, amelyek évekig a fürdőintézet leltárának részét képezték. A császárné számára hat helyiséget – előterem, zeneterem, hálóterem, bu­doár, szalon és ebédlő – készítettek elő. Az előszobában 8 db „tapa­cérozott” (kárpitozott) diófaszék és egy márványoszlopos asztalka fogadta volna a belépőt. A zenetermet és a sza­lont a francia módi szerint hasonló bútorokkal rendezték be, még a francia nevükkel kerültek be a leltárba: diófa pamlag, kisebb és nagyobb karszékek (fauteuil), szalonasztalok, trumeau asztal, chaislon, tabouret (zsámoly). A hálóteremben francia mosdószekrény tükörrel, mosdószekrényke, bársonnyal bevont toalett­asztal, chiffon (ruhaszekrény), friseur szék (fodrász szék), a budoárban posztóval bevont íróasztal, írószék, könyvszekrény homályos üveggel, pamlag, nagy karszékek, aranyozott székek. Az ebédlőben a konzolasztal körül a tapacérozott székekre tizenketten ülhettek le. Vettek még őfelsége számára egy nagy álló tükröt és imazsámolyt.

Tévhit, hogy a füredi fürdő fejlesztését a császárné tervezett látogatása indította el 1866-ban, Écsy fürdőfelügyelő ugyanis már 1865. november 30-án megküldte a fejlesztési elképzeléseit a főapátnak. Kétségtelen, hogy a császárné elmaradt látogatása rávilágított a füredi gyógyhely hiányosságaira, segített abban, hogy a Bencés Rend vezetői egy európai színvonalú fürdőhely létrehozása végett belefogjanak az 1866–1872. évi beruházásba.

1889-ben az Erzsébet udvar, 1913-ban az Erzsébet Szanatórium elnevezés jelezte, hogy az 1866-os látogatás elmaradása ellenére is tisztelettel emlékeztek rá Füreden.

Módosítás dátuma: 2013. július 15. hétfő, 19:09
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>

2. oldal / 4